Lány a faluból

Jól eltűntem erről a blogról. Ennek több is oka van, az egyik, hogy sajnos a gépem vacakol, valamilyen telepítési hiba miatt nem és nem tudok normális méretű képet feltölteni; képek nélkül pedig írhatok bármilyen érdekes kreatív ötletet, látvány hiányában azt hiszem hasztalan lenne. Mondjuk túl sok időm nincs is mostanában arra, hogy nagyon alkossak, a… Tovább »

Mindig éreztem, hogy nem vagyok teljesen normális. Az állatok iránti szeretetem mindig is hatalmas volt, és igyekeztem szándékosan soha nem bántani egyetlen állatot sem. (Na jó gyerekként nyírtam ki pókot, hangyát, cserebogarat, de igazán nem a rossz szándék vezérelt, csupán a gyermeki kíváncsiságom.) A halott állatok látványa a mai napig kikészít, és minden lényt, legyen… Tovább »

Ezer év is eltelt talán mióta utoljára írtam, vagy ha annyi éppen nem is, mindenképpen hosszú idő. Viszont tétlenkedni abszolút nem volt időm, mégsincsen semmi, de semmi érdemleges mutogatni való, ami ide kerülhetne fényképek formájában a blogra. Az időm nagy részét ugyanis a kerti termések betakarításával és elraktározásával töltöttem, ami amellett, hogy időigényes, fárasztó munka… Tovább »

Öregedő családi ház vidéken, kert, nyár = kifogyhatatlan tennivalók sora. Ahogy beköszönt a tavasz nálunk megkezdődik a befőzési szezon, és ha emellett kicsit unatkoznánk, akkor igyekszünk csínosítgatni a házikónkat. Nagyobb mértékű beruházást nem tervezünk az idén, a tavalyi szigetelés után csak kisebb munkákba kezdünk bele. Az egyik legmostohább része a házunknak a hozzáépített garázs, ahol… Tovább »

Pár évvel ezelőtt olvastam először egy Praktika magazinban a tegola ház készítésről. Volt egy kép egy nagyon szépen elkészített házikóról, melynek mediterrán hangulata azonnal magával ragadott. (Magáról a tegola készítésről, a különböző technikákról nem regélnék sokat, hiszen százan írták már le és dokumentálták lépésről-lépésre, hogyan is kell elkészíteni. Mint a legtöbb ilyen dolognál, a tegonál… Tovább »

Szeretem a macsekokat. Három boldogítja az életem mindennapjait, és bár nincsenek halálra kényeztetve, nem alszanak a konyhapulton, sőt jószerével be sem jönnek a házba igyekszem nekik macskákhoz méltó életet biztosítani. Van a házunknak olyan helyisége, ami az övék, nem kell sanyarú körülmények között aludniuk ha jön a hideg tél, kapnak enni-inni, sőt nagyi az állandó… Tovább »

Nagyon szeretem a világítótornyokat. Hogy honnét a szerelem irántuk nem tudom, talán a filmekben látott romantikus világítótorony vonulat fertőzte meg a lelkem. Ahogy állnak a parton némán, méltóságteljesen és őrzik a vizet az olyan megnyugtató. Ha becsukom a szemem és erősen koncentrálok egy világítótoronyra, szinte érzem a szél simogatását, hallom az elhúzó sirályok rikoltásait, orromat… Tovább »

Imádom a dobozokat. Legyen az fém, fa, műanyag, kicsi, nagy vagy közepes, mindenféle dobozt gyűjtök, mert mindegyikben látom a lehetőséget. Ami már önmagában is szép, az megy a polcra, konyhába vagy a “kreatívos” részlegembe. Ami pedig kicsit csúnyácskább, vagy esetleg új funkciót adnék neki, azok általában átalakításon esnek át. Tavaly a tecsóban árultak nagyon jó… Tovább »

Amikor a Jóisten végzett a világ teremtésével üldögélt a hatalmas karosszékében, és jókedvűen szemlélte művét. Csodálta a természet ezerszínű sokféleségét, mosolygott, ahogy az állatok egymással játszadozó kölykeit szemlélte és akkor érezte, hogy most igazán nagyon-nagyon szépet alkotott. A rendszer tökéletesen működött; felkelt a Nap, langyos szellő enyhítette melegét, zápor öntözte a növényeket, az éjszaka sötétséget… Tovább »

Tavaly tavasszal bukkantam rá egyik kedvenc blogomon a ferde virágcserepekből készült virágtartóra itt, amiről már első pillanatban éreztem, hogy nálam ez a “kell” kategória. Beszereztem pár megfelelő méretű virágcserepet, előkészítettem leendő helyét a kertben, majd nekiláttam a festésnek. Fehér virágcserepeket terveztem, rózsás mintákkal dekupázsolva. Viszont sajnos van egy olyan rossz szokásom, hogy nekem minden kell… Tovább »