Imádom a dobozokat. Legyen az fém, fa, műanyag, kicsi, nagy vagy közepes, mindenféle dobozt gyűjtök, mert mindegyikben látom a lehetőséget. Ami már önmagában is szép, az megy a polcra, konyhába vagy a “kreatívos” részlegembe. Ami pedig kicsit csúnyácskább, vagy esetleg új funkciót adnék neki, azok általában átalakításon esnek át. Tavaly a tecsóban árultak nagyon jó műanyag dobozban sütiket. A doboz elég nagy méretű, és eléggé mintázatos ahhoz, hogy szinte kívánta az átalakulást. Így hát, miután befaltam kiürítettem a sütiket a dobozból, és tisztára töröltem kívül-belül, hozzáláttam. Mivel a doboz műanyag, és meglehetősen erős színben pompázott olyan technikával szerettem volna dolgozni, ami a műanyag felületen is tartósnak ígérkezett. A doboz eredetileg így nézett ki:
A tetejét több rétegben átfestettem fehér temperával, mivel akril festékem nem volt annyi fehér itthon, ami elegendő lett volna. Viszont ennek elég sok száradási időre volt szüksége, úgyhogy addig nekiláttam az alját is elkészíteni. Ezt viszont nem festettem, hanem úgy döntöttem, hogy inkább körbetekercselem. Így tehát az alját egyenletes vastagságban alaposan bekentem ragasztólakkal, majd lentről-felfelé haladva elkezdtem rátekerni a madzagot valahogy így:
Tekerés közbeni fotót nem sikerült készítenem, ugyanis ekkor már a fülemen kívül minden tiszta merő ragasztó volt. A műanyagon ugyanis eleinte csúszott-mászott a ragasztós madzag, később pedig már olyan gyorsan ragadt le, hogy nehéz volt korrigálni ha rontottam, így sietem is kellett, hogy végigérjek. Mikor a doboz felső peremégi jutottam a tekeréssel az egyik saroknál alaposan beragasztóztam a madzag végét, és rögzítettem. Végül az egészet átkentem vékony rétegben ragasztólakkal, hogy még tartósabb legyen.
Ezután már csak a dekorálás volt hátra. A fehér festék szépen megszáradt a doboz tetején, úgyhogy erre jött egy kis szalvétatechnika. Volt otthon egy rózsás szalvétám, ami hangulatában pontosan olyan volt, mint amilyet ennek a doboznak megálmodtam, így hát ezzel dolgoztam. A doboz széleit pedig, hogy a még kilátszó piros részeket eltüntessem selyemszalaggal ragasztottam körbe, végül a doboz nyitófülénél kis masnit is kapott. Ahogy a masnit keresgéltem a kezembe akadt egy doboz még az esküvőnkre vásárolt átlátszó üveg cseppecske, ezeket még a doboz tetejére ragasztottam. A végeredmény pedig ilyen lett:
Azóta ez a dobozka rejti a különböző szalagokat, csipkéket, valódi varrós kincsesláda lett belőle. Majdnem egy éve használom, és lekopogom semmi baja sincsen. Tartósnak bizonyult, bár az már előfordult, hogy egy-egy dekorkövecske leesett róla, de ezt pillanatok alatt sikerült visszaragasztani. A doboz egyébként egy készülő nagyobb projektem részeként tud majd igazán érvényesülni, de hogy mi is lesz az, az még titok….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: