Szeretem a macsekokat. Három boldogítja az életem mindennapjait, és bár nincsenek halálra kényeztetve, nem alszanak a konyhapulton, sőt jószerével be sem jönnek a házba igyekszem nekik macskákhoz méltó életet biztosítani. Van a házunknak olyan helyisége, ami az övék, nem kell sanyarú körülmények között aludniuk ha jön a hideg tél, kapnak enni-inni, sőt nagyi az állandó napi társaságot is biztosítja nekik. Én meg amikor akarják, és igényt tartanak szolgálataimra természetesen agyon simogatom őket. Jó érzés, ahogy tekeregnek a lábam körül, felmásznak az ölembe, dorombolnak-búgnak, sőt egyikükkel a mi saját nyelvünkön még beszélgetni is nagyon jól tudunk. Mikor a harmadikat, a legkisebbet magunkhoz mentettünk szörnyű körülményei közül, egy cafatnyi kis szőrgombócka volt csupán. Mivel félperzsa, és akkor nagyon kis sovány volt, a pihe-puha szőrén kívül alig állt másból szegény cicc. És baromi bizalmatlan volt velünk, ezért egy darabig kénytelenek voltunk a lakásban tartani. És ezért, hogy legyen hol játszania, illetve, hogy ne tépje szét a bútorokat, kitaláltam, hogy kell neki egy cicház-játszótér. Viszont a boltiak nagyon drágák, és ennyi pénzt nem akartam kiadni érte. Így hát terveztem, ötleteltem, és igénybe vettem google barátunk képkereső szolgáltatását. Majd a tervekkel drága jó édesapámhoz fordultam. Ő nagyon-nagyon ügyes. Saját ötletekben sincs nála hiány, de hajlandó megvalósítani eszement ötleteimet is, ha van rá egy kis ideje. Szerencsére a cicaházra volt. A kiinduló koncepció az volt, hogy a cicaház minél kevesebbe kerüljön. Mivel apa szokott otthon barkácsolgatni, ezért előfordulnak nála lehulló deszkadarabok. A kisebb részeket általában eltüzeli a télen, úgyhogy ezeket külön összegyűjti. Nos, ilyen hulladéknak szánt darabokból alkotta meg apa a cicaház alapjait. A felhasznált deszkák ezért nem mondhatóak szépnek, de nem is volt lényeg az esztétika. Szóval apa mért, fúrt, fűrészelt, csiszolt, majd a készreszabott darabokat átadta nekünk. Mi pedig egy régi nem is tudom honnét való kidobásra szánt szőnyeg darabbal az egészet körbevontuk. Erről sajnos nincsenek képeim, mert akkor nem gondoltam volna, hogy meg kéne örökítenem. Szóval elkészült a cicaház, ami először a szobában teljesített nagyon jó szolgálatot, cica ugyanis imádta, majd a cicával együtt kiköltözött. Itt már mindhárom macsek használhatta. Erről van egy nem túl jól sikerült képem, de az összehasonlíthatóság végett felteszem.
Szóval a cicaház állt a teraszon, és hol sütötte a nap, hol pedig ha nem voltunk elég gyorsak meg is ázott, szóval ahogy az várható volt, 3 hosszú év után az idén már menthetetlennek bizonyult a külső burkolata. A díszítésképp beütött rajzszögek kiperegtek, megkoptak, a szőnyeg pedig szépen -lassan málladozni kezdett róla. Így hát eljött az idő, hogy kezelésbe vegyem, és új külsőt kapjon, még mindig a hulladék-hasznosítás jegyében. Fogtam hát a cicaházat darabjaira szereltem, és lebontottam róla a szőnyeg darabokat.
Itt látszik igazából, hogy milyen dirib-darab és viseletes fából van összeállítva a házikó. Kicsit megcsiszoltam a darabokat, aztán lefestettem. A festékre sem költöttem igazából, a cserepekhez használt fehér festékből még volt otthon, és bár az állaga először ijesztőnek tűnt, felkenve nem volt rossz. Minden darabot átfestettem kétszer, és hagytam jól megszáradni.
Ezután kezdődhetett a dekoráció. A két alsó lábról lebontottam a viseletes kenderzsinór borítást, és erős ragasztó segítségével újra tekercseltem. Hát ez elég idegörlő és fárasztó meló volt, amire azt mondtam, hogy soha többé! Mivel jó erősen kell tekerni, mire végeztem a csuklóm már nagyon fájt…. És végre eljött a munka legjobb része! A doboz oldalára akrilfestékkel két szerelmes cicát festettem, és a doboz elejét is kicicomáztam, végül lelakkoztam az egészet és száradás után összeállítottam az építményt.
Ezután fogtam egy régi fürdőszobaszőnyeget, ami vagy hat éve vár arra, hogy egyszercsak újjászülessen. A szőnyeget én sosem használtam, igazából azt sem tudom, hogyan került hozzánk, de a szélei már foszladoztak, a színe sem harmonizál a fürdőszobánkkal és ismeretlen eredetére tekintettel sem gondoltam, hogy fürdőszobaszőnyegként nálunk még funkcionálhatna. Viszont a cicaházhoz tökéletesnek bizonyult. Kiszabtam hát belőle a megfelelő darabokat, majd körbeszegtem, hogy ne induljanak foszlásnak. Olyan megoldást szerettem volna borításként, hogy ha esetleg megázik vagy nagyon koszos – cicaszőrös lesz, le lehessen szedni és ki lehessen tisztítani. Így hát a kiszabott darabokra, illetve az illesztendő felületre erős ragasztóval tépőzárcsíkokat erősítettem.
Kipróbáltam és elég stabilnak bizonyult ahhoz, hogy a cicák ne csússzanak le szőnyegestől, viszont leszedhető, ha egy hirtelen záportól elázna. Végül apró szögekkel visszaerősítettem a cicalabdákat tartó zsinegeket, és ezzel kész is lett a cicaház.
Így készült hát el a cicaház, kidobásra ítélt hulladéknak szánt anyagokból. Költséget esetleg a ragasztó és a kenderzsineg jelenthet, de egyikből sem szükségeltetett egy teljes adag. Mindkettő volt itthon, jutott is – maradt is belőle. A többi pedig csak idő, és fantázia kérdése volt, no meg kellett hozzá, egy ügyes apa is! Bízom benne, hogy a cicák szeretni fogják az új kuckót, és évekig játszhatnak, pihenhetnek benne!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: