Amikor itt a nyár

Ezer év is eltelt talán mióta utoljára írtam, vagy ha annyi éppen nem is, mindenképpen hosszú idő. Viszont tétlenkedni abszolút nem volt időm, mégsincsen semmi, de semmi érdemleges mutogatni való, ami ide kerülhetne fényképek formájában a blogra. Az időm nagy részét ugyanis a kerti termések betakarításával és elraktározásával töltöttem, ami amellett, hogy időigényes, fárasztó munka is, figyelembe véve, hogy a napi nyolc órás munkaidő és a kb. 3 órányi ingázás után viszonylag kevés szabadidővel rendelkezem. Persze ezt nem panaszképpen mondom, hiszen hálás vagyok érte, hogy az irodából kiszabadulva nem egy panelrengetegbe megyek haza, hanem mesebeli tájon óriási kerttel rendelkező fészek vár. A kertben megterem bizony a borsó (ezzel kezdtük a szezont), amiből a viszonylag kevés eső ellenére bőséges lett a termés, szedtem az epret is kilószámra, amelyből ezúttal lekvár nem készült, viszont a fagyasztóba bőven dobozoltam, majd jött a cseresznye, és szinte majdnem egyszerre a cigánymeggy, és a málna. A cigánymeggyet magozva tettem el, a málnából szörp készült, kevés levár, a maradékot pedig szintén a fagyasztó nyelte el! Télen isteni csemege lesz, kevés mézzel, joghurttal, karácsony táján tejszínhabbal édesítve. Érett még josta is bőven, aztán egykettőre megsárgult a barack, amiből az otthoni felhasználás mellett bizony a “nagybanira” is jutott bőven. Barack még mindig van, úgyhogy lesz belőle gyümölcslé, és befőtt, mert lekvár még elég sok van a korábbi egy-két évből. Közben régi szerelmemnek hódolva beiratkoztam egy olasz tanfolyamra is, úgyhogy gyakorlatilag alkotásra szánt időm semmi sem maradt. Pedig a fejemben rengeteg a terv, a garázzsal is haladnunk kéne, és egyéb ház körüli teendők várják még, hogy valaki végre elintézze őket. Nálunk általában ilyen a nyár. Amíg a legtöbb ember nyaralást és pihenést tervez a nyárra, addig mi azt próbáljuk meg összehozni, hogy minden beleférjen a kevéske szabadságba, minél több tennivalóval elkészüljünk mire jön ősz. Önként vállaltunk ezt, hiszen férjemmel mindketten ebben nőttünk fel, és első perctől kezdve tudtuk, hogy mi csakis vidéken élhetünk boldogan. És ha már adva van a kert minden földi jóval, vétek lenne veszni hagyni. Úgyhogy varrás, festés kreatívkodás helyett most kerti munka és befőzés van. Úgyhogy a blog kicsit háttérbe szorul a nyárra, de azért bízom benne, hogy hamarosan rengeteg új ötlettel térhetek majd vissza. Tevékeny és boldog nyarat mindenkinek!